Egy kicsit a nyarat, meg a csúcsospólós hónapokat sírjuk vissza, midőn őszülő halántékunkat ujjbegyeinkkel maszírozva egy kép villan át agyunkon. Nosztalgiázunk, hisz a hónapokkal ezelőtti nagy melegben nem lehetett nem észrevenni egy felettébb szemrevaló jelenséget. No nem, itt nem holmi istenné, vagy méginkább istennővé magasztalt személyről van szó, rajongásunkat ily alattomos módon nem szűkíthetjük le egy konkrét egyedre. Itt és most egy, mára egyre több nőszemélyen fellelhető - idióta módon inkább elítélt - súlyfeleslegből származó kétoldali idomról emlékezünk meg, melyet az alsó- és felsőruházat kontinuitásának részleges hiánya emel ki környezetéből, s tesz láthatóvá. Már e ponton be kell, hogy valljuk, a látvány igencsak alkalmas buja vágyak keltetőjévé válni.

Igen ott-ott, kisarasznyival a csípőcsont fölött, végülis ha úgy vesszük deréktájékon. Persze ha ezt így direktbe fogalmaznánk, hogy na ez az elhízás egyfajta úszógumi, akkor azzal nem érünk célt, mert annál azért sokkal magasztosabb dolog ez, különösképp ami a megjelenését illeti. Olyan érzés lesz úrrá rajtunk, mint amikor az ember egy jobb disznóvágáson maga is kívános lesz és a fejébe veszi, hogy márpedig végigtapenolja a belsőségeket, különösképp a lágyabb részeket. Megfogdossa, tapicskolja, szorongatja azokat. Valami ilyet érzünk, midőn megpillantjuk a püspökfalatját, szinte odakapnánk, próbálnánk lehántolni a buja húst, avagy zsírhalmot a tulajdonosáról.
Gyönyörűséges és rettenet erotikus. Kívánatos, mint egy hitlerszalonna, ami meg ugyebár szintén jó dolog. És itt egy apró kitérő a fő gondolatfolyam mentén. Egykoron mi azt hittük, a hitlerszalonna a nevezett híres ember valamely nemesebb részéből származó (tippünk szerint a kappanhájból oldalt kimetszett) zsírtömeg. Merthogy az azért mégsem kenyérszalonna, viszont nem is császárszalonna. A celebritás ilyen fokán álló ember esetében joggal beszélhetünk a tulajdonos nevével fémjelzett termékről. Akkoriban persze még véletlenül sem gondoltunk bele azon egyszerű ténybe, hogy egy ilyen kisember hogyan is tudná ellátni a magyar piacot a szükséges mennyiségű kocsonyás cuccal. Aztán jött a felismerés, a valaha birsalmasajtot jelentő lekvárféleség valójában csak a pirosban (olykor még sárgában is) pompázó szimpla gyümölcsízt jelentette. Sokaknak ugyan ellenszenves volt, merthogy műanyag lekvár és mint a lekváros bukta hivatalos tölteléke (emlékezhet mindenki, hogy a buktába belesütöttek egy kis kocsonyatömböt) utálni való.
A gyümölcsíz mesterkéltségétől visszakanyarodva írásunk tárgyára, kár is volna a „természetellenesség” miatt oly annyira tiltakozni. Ja, hogy miért nem természetes ez? Gondoljunk csak bele, egy ilyen gyönyörűséges püspökfalat a természetben úgy magára hagyva nem gyűlik fel, de még a szerte széjjel röpdöső kis rovarok által szétszórt virágmagvakból sem fakad ki - csak úgy - az anyaföldből. Ilyen önmagában nincs, ez a meztelen igazság. Kell hozzá az a kényszerítő tényező, ami pont ebbe és még véletlenül sem abba az irányba deformálja őtet.
Képződése igen egyszerű elven alapszik. Van ugyebár egy eleve szűk, urambocsá’ még övvel is súlyosbított nadrág és adva van egy belezsúfolt hústömeg. A csípőnadrág itt nem annyira jöhet szóba, hisz az nem képes eme fenséges hatást előidézni. Nem csoda, mert ha belegondolunk, az ott szorít, ahol a medencecsont még ellentart (függetlenül attól, hogy a végleges összecsontosodás időszaka előtt vagy után van-e az illető), ami pedig egyértelműen megálljt parancsol az összetoluló belsőségek hátranyomódásának. Muszáj tehát, hogy a pantalló a csípő felett végződjön, s ott már jöhet a szorítás. Pont ott, ahol a gatyakorc is szorítana, ha még használnának ilyet és az épp nem egy alapjában véve férfiúi asszeszoár lenne.
A védelmünkbe vett, s ezentúl világörökségi védettséget is élvező bilaterális képződmény, a nadrág béklyója által a hátgerinc felé és kissé felfelé kényszerített pluszbélés - nem mellesleg - rendkívül jól mutat bárkin. Gyakorlatilag nem létezik az a nagy segg, aminek e deformitás ne lenne éke, s ne terelné kicsit feljebb a figyelmet épp egy gondolatnyival. Summázatunk hát ennyi: Nemcsak díszit - öltöztet.