A társas lény képzeletbeli - talán csak Aronsonnál létező - személyében rejlő ingerre építenek a reklámjaikkal bennünket is puszipajtássá degradáló cégek és intézmények, midőn egy olyan érzésre utaznak, ami szerintük bennünk kéne, hogy legyen. Olykor nemzettudatba…

Na kérem, mit érdemel az az ország, ahol a képviselői költségtérítés rendszere olyan amilyen, mindeközben valamiféle országimázs formáló célzattal, egy csak képzeletben létező, minden magyarban megbúvó jóérzésre, a messzi földön híres és kikezdhetetlen pannon…

Egy időben volt egy olyan hülye divat, hogy még nagyvállalatok sem átallottak saját imidzsük fényezéséhez valamilyen állatfigurát felhasználni. Lehetett is ebből félreértelmezés, csak hogy az egyik legjobban sikerültet, a ravaszdi lakáskasszát említsük. Most meg jönnek itt…

Tegyük fel magunknak rögvest a kérdést: Akkor most kit is bojkottálunk, vagy még inkább kit is kellene, hogy bojkottáljunk, ha már mindenféleképpen erre érzünk ellenállhatatlan késztetést? Elsőként tépjük ki a nyelvét minden olyan magyarnak, aki Jacobs kávét szürcsölget.…