A társas lény képzeletbeli - talán csak Aronsonnál létező - személyében rejlő ingerre építenek a reklámjaikkal bennünket is puszipajtássá degradáló cégek és intézmények, midőn egy olyan érzésre utaznak, ami szerintük bennünk kéne, hogy legyen. Olykor nemzettudatba ágyazott közösségi szellem, vagy épp egy, a lelkiismeretünkre hatni próbáló érzelgős kijelentés, máskor valamiféle lealjasított közösségtudat, néha meg épp a bennünk rejlő zabolázatlan egó felszínre hozásának egyik járható útja.
Egyes kijelentések egészen a pedofília határáig is elmerészkednek („…abban a kislányban ott van az egész ország…”), mások meg holmi gang bang fantáziálásokról szólnak („…Ha több van benned”).
Tudjuk, nem egyszerű feladat a magyar nyelven úrrá lenni, s elkerülni még a kétértelműség látszatát is - hacsak épp nem ez a cél. Az meg már szinte nem is tűnik annyira beteges dolognak, hogy valaki, pusztán az úgynevezett szakmája rabjaként sportot űz abból, hogy toplistákat gyártson az év reklámszlogenjeiből.
Valójában elegünk van az ajánlat-hatásszünet-márka-szlogen felépítésű reklám-koreográfiák mindegyikéből! Mi a magunk részéről üresek vagyunk, bennünk aztán végképp nincs semmi…