Wee Meng Chee, vagy ahogy arrafelé ismerik Namewee egy 25 éves suhanc Malajzia Johor tartományából, egészen pontosan Muar városából. Kitűnő érzéke van ahhoz, hogy sokkolja a népeket. Főleg hazája állampolgárait. Pedig tudhatná, hogy az olyasfajta dolgok, amire ő vetemedett,  eddig még egy nemzetnél sem arattak igazán osztatlan sikert.

Lehet, hogy furán hangzik, de valahogy egy társadalom sem rajong azért a gondolatért, hogy himnuszát csak úgy, boldog-boldogtalan a keze ügyébe vegye, s afféle személyes tartalommal töltse meg (és itt most el kell, hogy tekintsünk az amerikaiaktól, akiket Jimi Hendrix annak idején már rendesen letesztelt).  Hiszen a himnusz nem annyira az egyénről,  mint inkább a közösségről szól, s pont ezért kiválóan alkalmas annak magasztalására is (ahogy korábban az istenek dicsőítésére is nagyszerűen megfelelt).
Pont emiatt bizonyos nemzetek a szentnek vélt dolgaik ellen irányuló, akár belső támadások esetén is valami egészen különleges érzést élnek át. Amit persze a nemzet egésze nem biztos, hogy valóban átél, de az őt megszemélyesítő kormányzat mindenféleképpen. Mintha csak hősi halottaikat gyaláznák meg egy nekrofil szeánsz keretében...
Nem annyira ismeretlen ez számunkra sem. Annak idején az Anima Sound System Himnusz-adaptációját a hazai jobboldal eléggé kelletlenül fogadta, Király Linda nemzeti sirató nóta újraértelmezése pedig mégiscsak egy elvetélt kísérlet maradt. A legutóbbi, DJ Tiësto nevével fémjelzett (egyébként kamu) feldolgozás meg egyenesen szóra sem érdemes.
Visszatérve Namewee esetére, ő bizony hozzányúlt a maláj nemzeti himnuszhoz. És már mindjárt a címe kiverte a biztosítékot a nagyérdeműnél. Negaraku ugyanis a maláj himnusz címe, az átdolgozásé viszont Negarakuku lett. A szó végi szótag duplázás pedig nemcsak afféle rapper vircsaft volt. A ’kuku’ az ottani szlengben is azt a férfi testrészt jelenti, mint a hozzá igen hasonlatos szó a magyarban. Így aztán már érthető, hogy a hatóságok reakciója enyhén szólva is morcos volt. Börtönbünti is szóba került, de aztán csak egy nagy bocsánatkérés lett belőle.

Namewee egy, szerinte általános hangulatot fogalmaz meg a nótában, mégpedig egyértelműen a Malajziában élő kínaiak szemszögéből. Itt is, no meg a Kawanku című szinten botrányos művében saját társadalmát vizsgálgatja. Leegyszerűsített képlete szerint a muszlim malájok lusták és pazarlók, ők a hivatalnokok, teli velük az államapparátus, így magát a bürokráciát is ők testesítik meg Malajziában a többi ott élő kisebbség (és ráadásul nagyszámú kisebbség) szemében. Bár a malájok az összlakosságnak a felét adják, velük szemben ott vannak - többek között - a szorgos kis kínaiak, akiké a főszerep a gazdasági életben. Egy országot pedig, akárhogy is csűrik-csavarják egyesek, mégsem a hivatali rendszer fog eltartani, merthogy az legalább olyan parazita tevékenység, mint magyar honban az államilag támogatott rockzenész. Ezért van, hogy sokszor kényelmetlenül érzik magukat saját országukban a kínaiak. Az ország egypárti demokráciája ugyan megtűri az ellenzék létét, így egyfajta módon a kínaiak önszerveződését is, de valós esély nem mutatkozik egy olyan koalíció létrehozására, amibe már beleszólása is lehetne a gazdaságot működtető csoportnak.
Ráadásul Malajziának még ott van a déli szomszédja is, Szingapúr. Miatta aztán meg végképp komoly komplexusai vannak az országnak. Pedig hát az a város/miniállam is épp olyan, mint a többi. Illetve csak egy kicsit más...