
Azt ugye nem kell ecsetelni, hogy Antony duettekben verhetetlen, s hogy valótlan csengésű hangjához a csupasz zongoraszó éppúgy passzol, mint a jól megválogatott vonósok hada. Újabban pedig be kell ismerjük, a diszkó revival-ben is elévülhetetlen érdemeket szerez magának. Marc Almond, Jimmy Sommerville és a többiek után ismét van valaki, aki nem (illetve elsősorban nem) a meleg büszkeség élharcosa, hanem előadó- és szórakoztató művész. (Most így utólag talán már felesleges is hálálkodni az Ultrahang Alapítványnak, aki annak idején - még mielőtt végérvényesen világhírűvé vált volna - elhozta őt Magyarországra.)
De egyet azért ne feledjünk - bár a lemez varázslatos hangulatához jelentősen hozzájárul Antony vendégmunkája, a zenei projektet jegyző Andy Butler (no meg Tim Goldsworthy) szépérzéke is kellően magasztalható. Valahogy most is úgy tűnik, hogy az elektro-diszkó-factory, a dance-punk melegágya, a DFA Records ezúttal sem hibázott túl nagyot, amikor is a H&LA bemutatkozásához nevét adta.
De egyet azért ne feledjünk - bár a lemez varázslatos hangulatához jelentősen hozzájárul Antony vendégmunkája, a zenei projektet jegyző Andy Butler (no meg Tim Goldsworthy) szépérzéke is kellően magasztalható. Valahogy most is úgy tűnik, hogy az elektro-diszkó-factory, a dance-punk melegágya, a DFA Records ezúttal sem hibázott túl nagyot, amikor is a H&LA bemutatkozásához nevét adta.