Az ugyebar nem vitas, hogy mikent az aramkorbe iktatott meromuszer megvaltoztatja az aramkor parametereit (ertsd: befolyasolja aztat), akkent a turista is modositja mikrokornyezetet. Es nem is kis mertekben.
Gondoljunk csak bele, letezik-e a vilagnak olyan helye, ahol egy megvillano lencseveg ne zokkentene ki az annak elotte gondtalanul tenykedo helyi lakost napi habitusabol? Van egyaltalan olyan utcagyerek e foldkereksegen, aki ne kezdene el azonnal pozolni a feher ember "fallikus" kamerajanak? Ugye hogy nincs.
Ahova fotomasinainkkal, videokamerainkkal belepunk, ott vegervenyesen megvaltozik minden. Es ez akar vegtelen szomorusaggal is eltolthetne bennunket, hiszen azt kell erezzuk, mi mar csak oszintetlenseggel fogunk talalkozni. Eredetiseg helyett valami olyat kapunk, amit csak nekunk, hulye turistaknak tartogatnak a helyiek.
Ezen gondolatmenet szerint pedig mar-mar azt is el kell ismerjuk, hogy a paparazzi fotozas egy oszinte dolog, hiszen az tenyleg az ellesett pillanatok mufaja. Nyilvan azert ez igy megsem igaz, mert hiszen az meg egy eroteljesen kasztosodott mufaj - csak hiressegeknek kijaro kenyelmetlenseg, hogy egy objektiv elol fejvesztve menekuljenek.
De akkor mit is lehetne tenni, amivel egy kicsit meg tudnank menteni valamit mas kulturakbol, es el tudnank csenni egy szamunkra kedves hangulatot, ugymond egy igaz erzest?
Az emberi agy tarkapacitasara ugyan apellalhatunk, de azt mindenkivel nem tudjuk megosztani. Azt is vilagosan latjuk, hogy mind az allo-, mind a mozgokep furcsa perverz magatartásformákat idez elo az alanyokban. Viszont ha vakon, csak a felterkepezendo hangkornyezetre osszpontositunk, akkor maris kaphatunk egy eselyt.
Hivjunk ehhez segitsegul egy hangfelvevo szerkezetet, amivel csak ugy jarkalhatunk anelkul, hogy tudnak mi az. Mig a fotozas vegeredmenye sok esetben valami idetlen alfolklor produkcio lesz, addig hangfelvetelnel - egyelore meg - ilyen veszelyek nincsenek. Az emberek nem tudjak, milyen baromsagot kell ilyenkor tenniuk, ezert leginkabb nem is tesznek semmit, illetve csak epp azt, amit tennenek egyebkent is. Es nekunk pont ez a jo...
Gondoljunk csak bele, letezik-e a vilagnak olyan helye, ahol egy megvillano lencseveg ne zokkentene ki az annak elotte gondtalanul tenykedo helyi lakost napi habitusabol? Van egyaltalan olyan utcagyerek e foldkereksegen, aki ne kezdene el azonnal pozolni a feher ember "fallikus" kamerajanak? Ugye hogy nincs.
Ahova fotomasinainkkal, videokamerainkkal belepunk, ott vegervenyesen megvaltozik minden. Es ez akar vegtelen szomorusaggal is eltolthetne bennunket, hiszen azt kell erezzuk, mi mar csak oszintetlenseggel fogunk talalkozni. Eredetiseg helyett valami olyat kapunk, amit csak nekunk, hulye turistaknak tartogatnak a helyiek.
Ezen gondolatmenet szerint pedig mar-mar azt is el kell ismerjuk, hogy a paparazzi fotozas egy oszinte dolog, hiszen az tenyleg az ellesett pillanatok mufaja. Nyilvan azert ez igy megsem igaz, mert hiszen az meg egy eroteljesen kasztosodott mufaj - csak hiressegeknek kijaro kenyelmetlenseg, hogy egy objektiv elol fejvesztve menekuljenek.
De akkor mit is lehetne tenni, amivel egy kicsit meg tudnank menteni valamit mas kulturakbol, es el tudnank csenni egy szamunkra kedves hangulatot, ugymond egy igaz erzest?
Az emberi agy tarkapacitasara ugyan apellalhatunk, de azt mindenkivel nem tudjuk megosztani. Azt is vilagosan latjuk, hogy mind az allo-, mind a mozgokep furcsa perverz magatartásformákat idez elo az alanyokban. Viszont ha vakon, csak a felterkepezendo hangkornyezetre osszpontositunk, akkor maris kaphatunk egy eselyt.
Hivjunk ehhez segitsegul egy hangfelvevo szerkezetet, amivel csak ugy jarkalhatunk anelkul, hogy tudnak mi az. Mig a fotozas vegeredmenye sok esetben valami idetlen alfolklor produkcio lesz, addig hangfelvetelnel - egyelore meg - ilyen veszelyek nincsenek. Az emberek nem tudjak, milyen baromsagot kell ilyenkor tenniuk, ezert leginkabb nem is tesznek semmit, illetve csak epp azt, amit tennenek egyebkent is. Es nekunk pont ez a jo...