Képzeljük el azt, hogy kicsiny hazánkban egyszercsak fogják magukat az ország sorsáért aggódó képviselők és kétharmados többség ide vagy oda, de Pápát, alternatívaként meg Székesfehérvárat (esetleg Alcsútdoboz vagy Felcsút valamelyikét) adóparadicsommá nyilvánítják.
És hogy mindezt miért? Hát pusztán azért, mert a király ott született. Ez ugye nálunk egyelőre még csak egy (rém)álom, van ahol viszont már nem is annyira szomorú valóság.

Vannak a világnak olyan elcseszett szegletei, ahova ha magától nem akar menni a turista, akkor valahogy oda kell csalni. Ennek egyik kézenfekvő módszere, ha a helyet vámmentes övezetté nyilvánítják, a sört pedig szinte alanyi jogon, majdhogynem ingyen kiutalják az erre szomjazó nagyérdeműnek. Ez egy, alapjában véve az iszlám rendtartásra berendezkedett országban egyrészt nagy merészség, másrészt az ideérkező külföldiek számára igen kedvező hír, így az ötlet eleve sikerre kárhoztatott. Pulau Langkawival épp ez történt, amikor 20 éve egyöntetűen úgy döntött a maláj kormányzat, hogy ha már a szomszédos és mellesleg kínai túlsúllyal bíró Penang szigete elvesztette vámmentes státuszát, akkor legyen Langkawi szigete az új 'duty-free' zóna. Bár hívő muszlimokról van szó, döntésüket még az sem befolyásolta, hogy a sziget szülötte, Mahsuri hercegnő a szigetet egykoron jól megátkozta. A szegény pára állítólag hitvesén kívül mással is hált, ezért őt házasságtörő tettéért késeknek által kivégezték. Mégpedig egy fához kötözték és alaposan halálra szúrkálták (bár a köznép általi halálra kövezéses verzió hasonlóan közkeletű errefelé). Sebeiből fehér vér folyt, bizonyítva ártatlanságát, de akkor már késő volt. Mindenesetre a legenda szerint a sziget fehér homokos tengerpartjai  őrzik ennek nyomát. Utolsó, e világra szánt üzenete volt a szóban forgó átok, mellyel hét generációra szóló szerencsétlenségre kárhoztatta szülőhelyét.


Langkawi azonban mára megszabadult a rontástól. Ráadásul még a 2004. év végi cunami oldalszeléből is alig kapott, mindössze néhány hullámmal lett tesztelve. A sziget ma virágzik és egy igazi Disneylanddé nőtte ki magát. Gyakorlatilag érthetetlen módon, hiszen mű az egész. No nem úgy, ahogy például Dubai Pálma-szigete művies és olyan amilyen. Inkább azért, mert nem önnön erejéből lett azzá ami, hanem egy kormányzati döntésnek köszönhetően. Pedig szinte mindene megvolt és van ahhoz, hogy úgymond természetes eszközökkel éljen adottságaival. Mára ugyan turistáktól sújtott terület, de flórája és faunája is még elég jól tartja magát. Az viszont, hogy miért kell a sziget egészének ezt a műviességet hordoznia, továbbra is felfoghatatlan. Igaz a 99 szigetből álló szigetcsoportnak ez csak a legnagyobb földdarabjára (meg még kettő kisebb szigetre) igaz, 96 szigete szerencsére lakatlan, így értelme nincs ott is bevásárlóközpontokat építeni.


A sziget kormányzati pénzekkel való pumpálása mind a mai napig folyik, ezért sok esetben egészen hajmeresztő beruházások is zöld utat kaphattak. A mesterkéltséget olyan képződmények bizonyítják, mint egy geopark, vagy egy krokodilfarm, a víz alatti élet csodáinak szentelt óceanárium és tropikárium, a rizstermesztést beteges részletességgel bemutató (értsd: elárasztott rizsültetvényekkel körbevett, ültetési időszakonként és fajtánként külön parcellázott) múzeum, vagy egy drótkötélpályás felvonó rendszer Langkawi "alighegyére". De hogy a sportokat se kíméljék, a szigetnek van már Tour de Langkawija, no meg persze temérdek golfpályája. A turisták bendőjéért folytatott harcnak, és nyilván valamikori felszabadítóink gátlástalan vállalkozókedvének egyik legékesebb bizonyítéka a sziget sarló-kalapácsos szovjet étterme.

Mindennek ellenére, illetve hát épp ezért Langkawi él és virul, meglepő módon nagyon is élvezhető tud lenni, hiszen a fillérekért kölcsönözhető járművekkel a sziget legeldugottabb részeire is el lehet jutni, ahol legalább már turistahordák megjelenésétől nem kell tartani. Mindössze hosszúfarkú makákók portyázásától, amiből itt annyi van, hogy a helyiek ezt a turista látványosságot szabályosan nem kívánatos jelenségnek tartják és  igyekeznek is mindenkit eltántorítani azon szándékától, hogy majmokat bámuljon. Pedig egy ilyen találkozás nagyon tanulságos tud lenni, különösen a velük való társalgás, mely pontosan annyit ér, mint bármely magyar politikussal lefolytatott diskurzus.