Vannak fővárosok a világon, ahol tömegközlekedés, mint szervezett keretek közt működtetett személyfuvarozási szisztéma nem létezik. Egyszerűen nem indokolja a helyi forgalom mértéke, vagy talán maga a rendszer lenne működésképtelen az adott társadalomban. Aztán vannak fővárosok, ahol meg éppenséggel van tömegközlekedés. Azonban ezen városok közlekedési hálózatai közt hatalmas különbségek lehetnek. E rendszerek működőképességét illetően nagyok az elvárások; ismerhetünk olyanokat, melyek léte is inkább átok. És persze akadnak olyanok, melyek mintha még az idegen számára is otthonossá próbálnák varázsolni a helyet, s igyekeznek elviselhetővé tenni a városi tömegnyomort. Ráadásul komfortérzetünket is emelik.
Kuala Lumpur integrált közlekedési rendszere, különös tekintettel magasvasút hálózatára az említettek közül speciel egyikre sem jó példa, mindazonáltal utazni azzal kivételesen élvezetes.

Képzeljük el azt, hogy kicsiny hazánkban egyszercsak fogják magukat az ország sorsáért aggódó képviselők és kétharmados többség ide vagy oda, de Pápát, alternatívaként meg Székesfehérvárat (esetleg Alcsútdoboz vagy Felcsút valamelyikét) adóparadicsommá nyilvánítják.
És hogy mindezt miért? Hát pusztán azért, mert a király ott született. Ez ugye nálunk egyelőre még csak egy (rém)álom, van ahol viszont már nem is annyira szomorú valóság.

Néha igazán fura kapcsolatok tudnak szövődni. Van ez így az embereknél is, na de az állatvilág... az mégiscsak más. Az olyan állatias. A lentebb megörökített kapcsolatot talán mégsem feltétlenül neveznénk barátságnak, inkább egy egyoldalú társkeresésről, emberek közti példával élve, nyomulásról beszélnénk.
A konkrét szituációt tanulmányozva megállapítható, hogy a páros szőrös résztvevőjének modora nem annyira behízelgő, mint inkább rámenős. Viselkedése a másik számára szemmel láthatóan zavaró. A páros tollas fele nagyon kellemetlenül érzi magát. Ezen a tényen még az sem változtat, hogy a háziállatok gazdájának elmondása, pontosabban erőteljes gesztikulációja szerint a macskát kicsiny kora óta a kakas nevelte, ezért a fékevesztett ragaszkodás (az eset egyébként Langkawi szigetén került lencsevégre, egy furamód turistáktól mentes halászfalu rozoga viskója mellett, a tengerpart fehér, ámde szemetes homokján).

Phnom Penh esténként, ha nem is lüktet, de valamelyest mégiscsak levegőért kapkod (muszáj is, mert itt legtöbbször nem is kapni). Mindazonáltal él és már csak ez a vitalitása lenyűgöző tud lenni. Ha a város valamely pontján épp nem lenne forgalmi dugó, akkor szinte biztos, hogy ott, a gyér közvilágítású úttest kellős közepén pont gyerekek fociznak...

   

De ha csak egy pillanatra megáll az ember, már az is elég ahhoz, hogy feltöltődjön mindenféle urbánus zajokkal, melyek legalább annyira éltetik e várost.