WC-történeti kiállítás - Budapest. Történelmi pillanatról azért kár lenne beszélni. Sőt, ettől még a klotyó köré emelt társadalmi tabuk is ugyanúgy megmaradnak. A paraván nem dőlt el.
Mi igazán egyet hiányoltunk, de nagyon. Ami nélkül nem is lett volna értelme az egésznek. Sőt úgy általában a vécé sem létezne, ha nem lenne székletürítési kényszerünknek végterméke, melynek elhelyezéséhez hosszú ideig nem szükségeltettek ilyen külsőségek.
Esetleg lehetett volna valami művészet közeli utalás, példának okáért (hogy legalább a szervezőknek még gondolkodniuk se kelljen) mondjuk Bunuel filmjére, A szabadság fantomjára. Emlékezhetünk, a filmben input és output oldal igen mulatságos módon felcserélődnek, így az asztaltársaság fajanszokon üldögél és a legnagyobb természetességgel beszélget az ürítésről, míg enni már egyenként vonulnak el egy melléhelyiség-szerű étkezőbe. Makavejev Sweet Movieját már említeni sem merjük…
Szóval az egész csak egy nagy körítés, keringés a főtéma körül. Amint azt a légy is teszi a még gőzölgő objektum fölött. (És itt egy kihagyhatatlan mellékszál… Az iStockphoto ezt tényleg komolyan gondolta? Vajon melyik cég lesz az, aki az ő fotóbankjukból épp ezt a képet fogja felhasználni legújabb kampányához?). Beszélhetnek nekünk az emberi anyagcsere szabadságáról, meg művészetről. A magunk részéről szarunk rá! Végül is szar nélkül az egész szart se ér.