Egy társadalmat mindenkoron minősít, hogy miként is bánik a betegekkel, elesettekkel, kiszolgáltatottakkal. Az meg ugye nem kérdés, hogy a munkanélküliek szegről-végről a fent említett kasztok valamelyikébe sorolhatók. Már úgy értjük, a tényleges munkanélküliek, nem a dologtalanok. A feléjük irányuló kommunikáció legalább annyira mércéje társadalmunknak, a benne élő munkáltatókkal és jó munkáért fohászkodó, leendő munkavállalókkal egyetemben. A magyarországi munkaerőpiacra gránátkánt és persze kizárólag csak találomra behajigált álláshirdetések valamilyen szinten tükrözik is a belviszonyokat. Szánalmas, ahogy munkába csábítanak; ahogy meg magukat mutogatják, még annál is kisstílűbb.
Valójában mi ezeken nem is csodálkozunk, de engedtessék meg, hogy - bár sírni lenne kedvünk - legalább nevethessünk. Hisz annyi jópofa időtöltési lehetőséget ajánlanak manapság.