Különös érzékenységre vall, ha manapság, a személyiségi jogok, adatvédelem és az ártatlanság vélelmének  korában készül egy olyan oldal, mely tartalmában és formájában is egy valamiről szól, a tahóságról. A mindenkiben megbúvó ösztönös tahóról.
Igazán üdvözlendő kezdeményezés ez törékeny lelkületű világunkban, amikor valaki végre nem árnyal és nem beszél mellé, hanem - ahogy azt kell - fekete-fehér képeket fest környezetéről, s az azt benépesítő megannyi furkóról.
És (mert bár egyesek jó érzését sértheti, éssel mégiscsak kezdünk mondatot…) hogy kerek legyen a világ, míg a nemrég indított oldal igyekszik tiszta fejjel, ez esetben felesleges érzelmek nélkül dokumentálni környezetünk fura torzulásait, addig ráérő fórumozók (ál)stilisztikai vitákat kezdeményeznek róla, s visszataszítóan álságos módon érzelgősködnek olyanról, amiről teljesen felesleges.
Bár ha úgy vesszük, szavunk sem lehet, mindig öröm egyszerre látni ennyi önérzetes embert, akik ugyan mindent kikérnek maguknak, mindeközben azért saját stiklijeik fölött nyilván igyekeznek gyakorta szemet hunyni.