Vannak a világon népek, akiknek már a puszta híre is simán elég ahhoz, hogy tudjunk róluk és persze az evolúciós folyamatokban betöltött kitüntetett szerepükről. Azonban olyanok is akadnak, akiknek keserves és vérrel vastagon átitatott élete, a fennálló renddel folytatott folyamatos harca sem elég ahhoz, hogy egyáltalán elérjék észlelésünk legalsó küszöbértékét. Ezért hát dokumentálniuk kell magukat, minél jobban. Hogy legalább emberszámba vegyék őket, ha már ezt az anyaország úgysem igazán igyekszik megtenni.

Sőt, furamód nemcsak létükről kell, hogy híradást adjanak a világnak, hanem módszeres kiirtásuk történetéről is. Erre a mindennapi holokauszt hírek a legékesebb bizonyítékok, amiket - valljuk be - nehéz lenne überelnie egy olyan népnek, mint a karenek nemzetsége.

Egy néhány hónapja napvilágra került felmérés szerint az amerikai lét újabb értelmét a fegyverek mértéktelen felhalmozása jelenti. A veretes megállapítás egészen pontosan úgy szól, hogy az USA a legfelfegyverzettebb ország a világon. A 100 főre vetített lőfegyverek számát vizsgálva a második helyre Jement sorolták. Száz jemeni polgárra mindössze 61 stukker, illetve ha igazán ismerjük az ottani viszonyokat, akkor AK-47-es jut.
Talán felesleges kötözködésnek tűnhet, de mi azért több ponton is vitatkoznánk a tényekkel, s a felmérésből levonható következtetések egynémelyikével.

Szimatunk sosem csal. Az, hogy a katolikus egyház nem teljesen kóser, s a házuk táján mindig is voltak istennek azért annyira nem tetsző dolgok, az ugye nem kérdéses. És itt nem feltétlenül arra a 13 évvel ezelőtti szomorú csütörtökre gondolunk, amikor is Gyulay Endre, szeged-csanádi megyés püspök heves tiltakozása miatt a Magyar Televízió mégsem vetítette le Scorsese botrányosnak titulált Krisztus-filmjét. Ennél már akkor is akadtak jóval súlyosabb gondok a világon.

Na kérem, mit érdemel az az ország, ahol a képviselői költségtérítés rendszere olyan amilyen, mindeközben valamiféle országimázs formáló célzattal, egy csak képzeletben létező, minden magyarban megbúvó jóérzésre, a messzi földön híres és kikezdhetetlen pannon közösségi érzésre apellálva korteskednek (most épp a kormányoldal felől) a becsületes magyar jellem megdicsőüléséért?

A helyzeten még az sem változtat, hogy mostanság az egész rendszer megreformálásáról próbálnak törvénymódosítást kezdeményezni. Eddig is közösen játszották kisded-, mindazonáltal elég költséges játékaikat, most meg egy nagy össznépi lelkiismeretfurdalást igyekeznek gerjeszteni? Azt kérik vegyük elő lelkiismeretünket, meg hogy itt az idő betartani a játékszabályokat? Azokat, amiket közszemlére téve épp ők kreáltak. Hiszen tudjuk, ha valaki, ők aztán igazán élenjárói az erkölcsi fedhetetlenségnek.

Néha tényleg csak nézünk ki a fejünkből… Vicc volna ez, csak lemaradt a poén?

Itt jelezzük, a szabályok betartatására - mint azt a világtörténelem egészen jól példázza - számtalan jobbnál jobb, mi több, hatékonyabb módszer is kínálkozik. Tanuljunk (még többet) a prosperáló katonai rezsimektől és felejtsük el az áldemokráciák élhetetlen vergődését!