Úgy hisszük, hogy még egy átlagos háztartásban is időről időre felhalmozódnak a legkülönbözőbb témájú képek, melyeket az ember annak idején csak úgy, számolatlanul kattingatva szakított ki a világból. Továbbá arra is gondoltunk, hogy ha az különösebb fájdalmat nem okoz számunkra, akkor ezeket akár meg is oszthatnánk másokkal. Mert - ahogy azt már mondani szokták - A széles látókör Frei Tamásnak is jár!
Akkor ezzel most el is indítottunk egy sorozatot a légy résen címke alatt, mely a későbbiekben akár a blog bal oldali hasábjának e névre keresztelt izgő-mozgó képéről is megnyitható lesz.

Lett légyen az első a világon ma még létező öt szocialista ország egyike, Laosz, valahol Délkelet-Ázsiában. A planéta egyik legnagyobb ópiumtermelője, mégis a legszegényebbek Top 10-ében a helye. S még egy hozzá kapcsolódó leg: a szomszédságában vívott vietnámi háború idején több bombát dobtak le rá (na ugyan kik, hát persze, hogy az amcsik), mint Európa összes országára együttesen a II. világháború idején.
Az ország meghatározó vallása a buddhizmus, így nem csoda, hogy a kultúrára is ez, pontosabban az egyik irányzat, a Théraváda-iskola volt a legnagyobb hatással. Itt a hétköznapi élet természetes velejárói a gombamód szaporodó buddhista szerzetesek, melyek nélkül nem is létezik valamire való laoszi turistafotó. A róluk készült képekből adunk közre most egy csokornyit.
Nem lehet elég korán kezdeni... Felhívjuk a figyelmet a képen látható citromsárga kötött mellénykére és a hirtelen színű kis Buddha-szoborra.  Mint ismeretes a buddhizmusban a rózsaszín lótusz a legfontosabb lótusz, mely a legfőbb istenségnek van fenntartva. Épp ezért az ilyen színben pompázó  levélnehezékek magával a magasztos Buddhával állnak szoros kapcsolatban.
"Teccik érteni?" - magyarázza Siphone Moun Thavong a számítástechnika leckét az alsótagozatos novíciusnak.
"A franc sem emlékszik már, hogy merre kell hajtani. Na mindegy, majd elvegyülök a többiek közt."
Abból, hogy valaki napernyővel járkál az utcán, még messzemenő következtetéseket nem szabad levonni. Egyszerűen így érzi jól magát.
Nem kell csodálkozni! Valószínűleg sok embernek ilyen megfejthetetlen tekintete van, amikor egy idióta turista bámulja őt.
"Egy kicsit lazuljunk el, aztán egyeztessük a taktikát, ki tudja  mi vár még ránk a mai nap folyamán."
"Egy kis munkába még senki sem halt bele. Meg egyébként is, legközelebb milyen király lenne már  profi vakolóként újjászületni."
"Tesó, csúsztasd már ide azt a vödröt. Nem nekem találták ki ezt a gasztrokultúrát."
A boncok sokszor összegyűlnek, hogy szúros tekintetüket egy meghatározott célszemélyre irányítsák. Ettől nekik jó.
Délután  négykor dobkoncerte készülnek, csak még azt nem egyeztették, hogy milyen sorrendben adják egymásnak a dobverőt.
Aki idős az arrafelé is magányosan üldögél. Viszont így legalább senki nem zavarja őt a napozásban.

A továbbiakban pedig csak úgy kommentár nélkül...