Különös érzékenységre vall, ha manapság, a személyiségi jogok, adatvédelem és az ártatlanság vélelmének  korában készül egy olyan oldal, mely tartalmában és formájában is egy valamiről szól, a tahóságról. A mindenkiben megbúvó ösztönös tahóról.
Igazán üdvözlendő kezdeményezés ez törékeny lelkületű világunkban, amikor valaki végre nem árnyal és nem beszél mellé, hanem - ahogy azt kell - fekete-fehér képeket fest környezetéről, s az azt benépesítő megannyi furkóról.
És (mert bár egyesek jó érzését sértheti, éssel mégiscsak kezdünk mondatot…) hogy kerek legyen a világ, míg a nemrég indított oldal igyekszik tiszta fejjel, ez esetben felesleges érzelmek nélkül dokumentálni környezetünk fura torzulásait, addig ráérő fórumozók (ál)stilisztikai vitákat kezdeményeznek róla, s visszataszítóan álságos módon érzelgősködnek olyanról, amiről teljesen felesleges.
Bár ha úgy vesszük, szavunk sem lehet, mindig öröm egyszerre látni ennyi önérzetes embert, akik ugyan mindent kikérnek maguknak, mindeközben azért saját stiklijeik fölött nyilván igyekeznek gyakorta szemet hunyni.

Egy kicsit a nyarat, meg a csúcsospólós hónapokat sírjuk vissza, midőn őszülő halántékunkat ujjbegyeinkkel maszírozva egy kép villan át agyunkon. Nosztalgiázunk, hisz a hónapokkal ezelőtti nagy melegben nem lehetett nem észrevenni egy felettébb szemrevaló jelenséget. No nem, itt nem holmi istenné, vagy méginkább istennővé magasztalt személyről van szó, rajongásunkat ily alattomos módon nem szűkíthetjük le egy konkrét egyedre. Itt és most egy, mára egyre több nőszemélyen fellelhető - idióta módon inkább elítélt - súlyfeleslegből származó kétoldali idomról emlékezünk meg, melyet az alsó- és felsőruházat kontinuitásának részleges hiánya emel ki környezetéből, s tesz láthatóvá. Már e ponton be kell, hogy valljuk, a látvány igencsak alkalmas buja vágyak keltetőjévé válni.

Most, hogy a világsajtó figyelmét végre felkeltette Mianmar (vagy ha szolidárisak szeretnénk lenni, akkor Burma), talán ismét felfedeznek egy-két elfeledett, no és persze évszázadokon át szivatott etnikumot a régióban.
A Mianmarban jegyzett 135 népcsoport egyike a törzs. Ők tágabb értelemben karennik, tehát vörös karenek, még más néven kayahok, akik Mianmar Kayah Államából menekültek át Thaiföldre egy jobb élet reményében. A népcsoportot alkotó 10 további etnikai csoport egyike a kayanok (néha Ka-Yun), azaz a padaungok törzse. És hogy egy kicsit bonyolítsuk a helyzetet, a thaiok a hosszúnyakúakat „Karen Long Neck” hegyi törzsként hirdetik, vagy épp kariangokként emlegetik.
Észak-Thaiföldön gyakorlatilag árucikké váltak, egyfajta „emberkertekben” (melyek végül is saját élőhelyeik) mutogatják őket, s gyakorlatilag olyan jól tejelnek tulajdonosaiknak, hogy az általuk termelt jövedelmen a thaiok, de még a burmai ellenállás is osztozik.
A padaungok a dél-afrikai Ndebele törzsön is túltesznek test modifikáció terén. Az ősi módszerről sokan úgy gondolják, hogy nyaknyújtás. Valójában azonban a módszeresen felhelyezett rézspirál hatására a nyakcsigolyák távolodnak el egymástól, a csigolyák közti ínszalagok pedig ezzel együtt meghosszabbodnak. Az 5 kilós súly tehát büszke viselőjének a kulcscsontját, felső bordáit, mellkasát nyomja lefelé, s ezáltal deformálja is azt. Aggodalomra viszont semmi ok, hiszen itt is a fokozatosság elve érvényesül, így a szervezetnek van ideje hozzászokni a megváltozott állapothoz, tehát az élet ettől még vidáman megy tovább...

Kár is lenne tagadni, a múlt évben egyértelműen sok fotótémát szolgáltatott az izraeli-libanoni háború. Nincs is ebben semmi meglepő, a sajtó figyelmét mindig is ezek vonzották. És persze az sem csoda, hogy a temérdek pillanatfelvételből aztán jó néhány libanoni témájú sajtófotó kapott az idén elismerő díjat. Mára azonban ez már a múlté, Ázsia egy újabb érdekességet tartogatott a sablonos akciófilmekbe beleunt hírfüggő világ számára.
A Myanmar Muslim Net (nem tévedés, muszlimok arrafelé is vannak) egy eleddig alig ismert fotója egyenesen képes lenne minden létező biztosítékot kiverni, még a hardcore horror rajongók körében is. Fotójukon egy fiatal diák kanálisba hajított zsenge agyvelődarabja látható, a ranguni 3. számú középiskola tőszomszédságában. Tulajdonosát mianmari katonák verték agyon…